A korai fejlesztésről és a prevencióról nagyvonalakban

A korai fejlesztésről

A gyermeklélektani kutatások bebizonyították, hogy az emberi fejlődés üteme az élet első éveiben a leggyorsabb.

Ez az időszak különösen fontos azon gyermekek számára, akik valamilyen ok miatt a "normálistól" eltérő módon és ütemben fejlődnek. Ha ezt a legfogékonyabb időszakot nem használjuk ki, a gyermek sokkal nehezebben fog bizonyos képességeket megszerezni a későbbi időszakba és esetleg soha nem jut el arra a szintre, amit egyébként a benne rejlő képességek lehetővé tennének (1).

A korai fejlesztés a fiatal gyermekek és családjaik számára biztosított, a gyermek bizonyos életszakaszában kérhet szolgáltatások/ellátások összessége, mely bármilyen cselekvést magában foglal, ami;

• A gyermek személyes fejlődésének biztosításához,

• A családi kompetenciák erősítéséhez és

• A család és a gyermek társadalmi inklúziójának elsegítéséhez szükséges.

A szolgáltatásokat lehetőség szerint helyi szinten, a gyermek természetes környezetén belül, családközpontú multidimenzionális csoportmunka keretében kell biztosítani (2).

A különböző meghatározásokban a fejlesztési munka részeként felbukkan egy fontos elem, a prevenció. Simeonsson (1994) prevenciós eljárás szükségessége esetén a prevenció és a fejlesztés három szintjét sorolja fel:

Az elsődleges prevenció célja egy, már azonosított feltétel vagy probléma előfordulásának csökkentése a népességen belül, például a veszélyeztetett gyermekek kiszűrésével. Az elsődleges prevenció meggátolja a fogyatékossághoz vezető rendellenesség vagy körülmény kialakulását. (WHO, 1980). Mrazek és Haggerty (1994) szerint az elsődleges prevenció “olyan fejlesztés, mely a rendellenesség kialakulása előtt történik”. Az intézkedés lehet: a) univerzális, mint a minden gyermeknek és családnak nyújtott egészségügyi szolgáltatások, például az immunizáló oltások; b) szelektív, mely csak a népesség bizonyos részét, például a különösen veszélyeztetett csoportokat érinti; c) javasolt, például az azonosított kockázattal élők esetében. A másodlagos prevenció a probléma kialakulása után, de teljes kifejlődése előtt történik, célja a már létező esetek számának csökkentése.

A harmadlagos prevenció a már azonosított problémával vagy körülménnyel összefüggő komplikációk csökkentése, és a már kialakult rendellenesség vagy fogyatékosság hatásának csökkentése, illetve korlátozása.

 

Felhasznált irodalom:

  1. Czeizel Barbara (2009): A koragyermekkori intervenció múltja, jelene és remélt jövője.

A tanulmány előadásként elhangzott a "Minőség a korai fejlesztésben" című konferencián, 2009. április 16-án. in: link

  1. Victoria Soriano (2005): Korai fejlesztés Az európai helyzet elemzése Kulcstényezők és ajánlások, összefoglaló jelentés, Európai Ügynökség a Sajátos Nevelési Igény Tanulók Oktatásának Fejlesztéséért. in: link