Hogyan fejlesszem az iskolám…? - Ugorj ki az ablakon! (1. Rész)

Hogyan fejlesszem az iskolám

Avagy útmutató az intelligens iskolai-szervezetfejlesztéshez, változásmenedzsmenthez

Szerző: Pulay Márk Ágoston
 

1. Rész

Néhány évvel ezelőtt egy jó barátom mesélte, hogy a középiskolában az egyik igen lelkes fizika tanára úgy kezdte az egyik óráját, hogy a hetes jelentését követően hirtelen kiugrott a 2. emeleti ablakon, demonstrálva ezzel is a tehetetlenségi erő egyes tulajdonságait. Természetesen a művelet jól elő volt készítve és a tanárnak semmi baja sem esett. Ami azonban biztos, hogy nincs olyan diákja, aki ne emlékezne nagyon sokáig erre az órára és az ott tanultakra. A megdöbbentés – ha kellő mértékben használjuk - igen hasznos kelléke lehet a pedagógiai módszertárunknak. Címválasztásomban jómagam is kiaknázom. De mint módszer nem csak a pedagógia és a nevelés területén lehet hasznos, hanem gyakran találkozunk ezzel a „trükkel” a médiában, a politikában és a gazdasági szektorokban egyaránt. Tehát joggal mondhatjuk, hogy nem lehet éles határt húzni módszerek és eszközök területi, szektorbeli felhasználását illetően. Ebből kiindulva pedagógusként sem kell feltétlenül ódzkodnunk és elzárkóznunk olyan módszerektől-eszközöktől, melyek más ágensekből érkeztek, szivárogtak át a pedagógia világába, mint például, az innováció, a kutatás, a diagnózis, a fejlesztés, a változásmenedzsment, az IKT és még sorolhatnám. Gyakran fordul elő, hogy a nevelési intézmények vezetői pont egy megdöbbentő adat, statisztika, változás kapcsán nyitnak a fejlesztések és a változásmenedzsment felé. Stagnáló szervezet, iskola nem létezik - intézményeink folyamatosan változnak és fejlődnek. A kérdés az, hogy ezt a fejlődést, változást a lehető legnagyobb mértékben, tudatosan szeretnénk-e koordinálni, vagy hagyjuk, hogy az vadhajtás módjára burjánozzon. Be kell látnunk, hogy egy intézmény-szervezet életét olyan összetett és komplex hatások érik mind társadalmilag (pl. hátrányos helyzetű tanulók), gazdaságilag (pl. változó munkaerő piaci igények), mind pedig szakpolitikailag (pl. új NAT bevezetése), melyek teljesen egyedivé és reprodukálhatatlanná kovácsolják őket. Éppen ezért nincsenek kész sémák az iskolák fejlesztésére, úgy ahogy jó esetben nincsenek kész sémáink az egyes és egyedi tanulók tanítására sem. Ennél fogva útmutatómban nem egy sematikus mintát-szerkezetet, diagnosztikai eljárást szeretnék az érdeklődő olvasó elé tárni, hanem sokkal inkább azokra az elengedhetetlenül szükséges elemekre, trendekre, társadalmi-gazdasági változásokra, az esetleges buktatókra szeretnék rámutatni, melyek figyelembevétele elengedhetetlen, ha azt szeretnénk, hogy sikeres legyen az iskolánk. A sikeres iskola – ez esetben nem a szóismétlés hibájába estem, hanem annak a már magyar nyelven is elérhető, frissen megjelent könyvnek a címe, melyből én és az útmutatóm táplálkozunk. A könyv alcíme – Az intelligensen működő szervezet – jobban lefedi azt a témát, mellyel az útmutatómban foglakozni fogok. Fontosnak tartom még itt a bevezető szakaszban azt, hogy kontextusba helyezzem az intelligencia szót. Az intelligencia szó értelmezése a szakirodalomban eltér a megszokottól (pl. értelmes, tanult, művelt, okos, logikus, stb.) és angolszász módra pontosan idézve, a következőket érti az intelligencia szó mögött:

  • „célirányos adaptív viselkedést jelent (Sternberg és Salter),
  • egyedi hajlam az emberek megváltozására, arra, hogy alkalmazkodni tudjanak a változó igényekhez és élethelyzetekhez (Reuven Feuerstein),
  • olyan képességet jelent, amellyel megoldhatunk egy problémát, vagy létrehozunk egy terméket, amely különböző kulturális környezetben is értékelhető” (Howard Gardner)

E két szóhasználat között természetesen nagyon komoly pedagógiai és társadalmi különbségek húzódnak meg. Ezek a markáns különbségek arra a változásra, paradigmaváltásra vezethetőek vissza, amelyek puskagolyó gyorsasággal közelednek a világ valamennyi iskolarendszere felé, és ez alól hazánk nevelési-oktatási intézményei sem bújhatnak menedék mögé.


Startvonal („…nem minden változás jelent fejlődést, de minden fejlődés változáshoz vezet.” Fullan)

Ahogy korábban már említettem a fejlődésre nincsenek kész receptek, jómagam sem teszek többet, mint egyes kutatások, tanulmányok és a saját szakmai tapasztalataimra támaszkodva néhány kulcsfontosságú üzenetet juttatok el az olvasóhoz. Az általam feldolgozott szakirodalom hat, egymással összefüggő üzenetet fogalmaz meg:

  • „A változáshoz idő kell.
  • Az egyes iskolák változtatási képessége eltérő.
  • A változás bonyolult.
  • A változás megfelelő irányítást és kezelést igényel.
  • A tanároknak kell lenniük a változás fő képviselőinek.
  • A tanulókat kell a változás középpontjába helyezni.” (MacGilchrist, Myers, Reed)

A fenti hat pontnak megfelelően haladva röviden értelmezem az üzeneteket. A felsorolás nem takar fontossági sorrendet.


A változáshoz idő kell

Mindenekelőtt tudatosítani kell magunkban, hogy az iskola a gyerekek soha vissza nem térő idejével, a gyerekkorával gazdálkodik és ez hatalmas felelősség. Komoly kihívás az iskolák számára, hogy a lehető legrövidebb időn belül valósítsanak meg egy változást (fejlesztést) úgy, hogy a fejlődést a haladást szolgálja, és fenn tarható is legyen. A változásoknak-fejlesztéseknek nincsen egy meghatározott időtartalma. Egyes fejlesztések gyors reagálást kívánnak meg, míg mások beválását csak hosszú évek után tudjuk realizálni. A folyamatok értékelésének, a reflexiónak konstans elemnek kell lennie a változás-fejlesztés ütemétől függetlenül. Vannak „evolúciós” folyamatok, melyek mindig hosszabb távon eredményeznek változást. Gyakori probléma – és erről még a vezetés és az irányítás kapcsán a folytatásban még szólok, - hogy bizonyos szervezetek csak az azonnali és látványos átalakulásokat látják, figyelmüket elkerülik az időben elnyúlóak, a fokozatosan létrejövők, vagy azok, amelyekre azt szoktuk mondani: „alulról jövő kezdeményezéseken” alapulnak (Halász). Kétségtelen és elkerülhetetlen a „fejlődésvezetés” fogalma. E fogalomnál újra találkozunk a már általam is sokszor hangoztatott – „nem érdemes kész sémákhoz nyúlni” – jelmondattal. Az egyes iskolák számára elengedhetetlen a változás tervezett megközelítése, mert az tartósabb, rugalmasabb, változtathatóbb, mint azok, melyek merevek és több szervezet számára terveztek. Az intelligens szervezet egyik meghatározó tulajdonsága a rugalmasság, az adaptáció, mely az időkereteknél is megmutatkozik, s melyekkel a váratlan eseményeket, jelenségeket kezeli.  


Az egyes iskolák változtatási képessége eltérő

Ennek a fejezetnek adhattam volna azt a címet is, hogy – a szervezeti kultúra szerepe az iskolafejlesztésben. Az iskolák fejlesztési készsége és képessége igen nagyban függ az iskolán belüli kultúráktól, szubkultúráktól. „Egy szervezet kultúrája azt mutatja, hogyan éreznek, gondolkodnak és cselekszenek az adott szervezethez tartozó személyek” (MacGilchrist)

Az útmutatóm alapjául szolgáló könyv szerzői az iskolai kultúra gyakorlati kifejezésére három, egymással összefüggő tényezőt határoztak meg:

  • Szakmai viszony: például azt takarja, hogy miként dolgoznak együtt, hogyan viszonyulnak egymáshoz a szervezeten belül élők (vezetés, tanárok, diákok, egyéb személyzet). Továbbá azt, hogy milyen a vezetés minősége, céltudatossága a kitűzött célokkal szemben.
  • Szervezeti kérdések: például az emberekkel való bánásmód, kommunikációs rendszer, döntéshozatali folyamatok, a tanulók csoportosítása és lelki gondozása. Ide sorolandó a tárgyi környezettel kapcsolatos intézkedések; az épület, játszótér, udvar, a tanulók munkáinak bemutatása az osztálytermekben, közösségi helységekben, stb.
  • Tanulási lehetőségek: egy tanulószervezetben, mind a tanulók, mind a felnőttek részére tervezett; ajánlott tanmenet, esélyegyenlőség kérdése, stb.  

Az iskolák nem kezelhetőek homogén csoportként, minden iskola története és helyi sajátossága más és más (Reynolds). És természetesen nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy számos olyan külső és belső tényező van, melyre az iskola nem képes hatást gyakorolni.

 

Felhasznált irodalom:

MacGilchrist, Barbara – Myers, Kate – Reed, Jane (2011): A sikeres iskola – az intelligensen működő szervezet, Műszaki Kiadó, Budapest.

Halász Gábor (2012): Tanulás és együttműködés: az oktatás az Európai Unióban, nem lezárt kézirat, Budapest.

Falus Iván (szerk.) (2004): Didaktika, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.  

 

 

Cikkünk 2. részét a jövő héten tesszük közzé.